Nero, a véres költ?

Kosztolányi ?Dezs? történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költ?-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy m?vészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkit?zéseit?l. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli kicsikarni a m?vészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevel?jével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál – üldözi. Környezete retteg t?le, mert egyetlen nem tetsz? mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak. A m?, bár varázslatos könnyedségével idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szerepl?it, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a „véresen-fájó dilettantizmus” drámájában a hatalom és m?vészet viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.A m? els? megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját Szabó Dezs?r?l, a korszak legnagyobb hatalmú író-politikusáról mintázta, s az is aligha lehet kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett.