Vörös és fekete

Életében ?kevesen méltányolták ezt a különös-kalandos élet?, zárkózott írót. Maga is csak arra számított, hogy majd ennek a regényének a megjelenése után ötven esztend? múlva, 1880-ban lesz része megértésben és elismertetésben. Jóslata beteljesedett, s?t Stendhal, a m?vész és az ember ma érdekesebb és népszer?bb, mint valaha. Palástolt érzelmességében és értelmi fegyelmében két világ, a XVIII. és a XIX. század munkál, és talán ez a – korunktól sem idegen -kett?sség teszi, hogy ez az éles szem? katonatiszt és precíz tisztvisel?, szenvedélyes-olaszos m?kedvel? és gyanakvó diplomata olyan mélyen átéli, de egyszersmind kívülr?l szemléli, és m?vészetében hitelesen jeleníti meg kora emberi-társadalmi élményét. A Vörös és fekete többszörös szín-jelképrendszere azt fejezi ki, hogy a XIX. századel? Franciaországában az egyszer? ember gyereke csak a vörös katonadolmányban vagy a fekete reverendában érvényesülhetett, de a vörös és fekete, a rulett két színe, azt is felidézi, hogy minden ilyen vakmer? törekvés mögött egy szerencsejáték kockázata borong.